Ebben a hónapban ünnepli a „Dragon Ball Z” debütálásának 20. évfordulóját az Egyesült Államok televíziójában, és ez az utolsó epizódjának Japánban történő bemutatásának 20. évfordulója, röviddel azután, hogy Akira Toriyama alkotó véget vetett a mangának. Míg a „Dragon Ball Z” továbbra is streaming epizódokban, újraindításokban és mangákban él, a franchise angol fordításainak története tükrözi az amerikai ízlés változásait, miközben az anime és a manga a fülke megszállottságából a szélesebb közönség felé mozdult el - és az amerikai gyártók abbahagyták a próbálkozást hogy az animét valami mássá változtassa.
Kezdjük egy gyors frissítéssel a „Dragon Ball” és a „Dragon Ball Z” közötti különbségről. Az egész mangát Japánban egyszerűen „Dragon Ball” néven ismerték, de az anime producerei megváltoztatták a címet a 16. kötet adaptációja után, mert a hangnem megváltozott: Ez egy pofon nélküli akcióvígjátékból származott, amelynek éretlen kinézete volt tinédzser, Goku, egy kicsit komolyabb történethez, amelyben egy felnőtt Goku és fia, Gohan játszanak. Toriyama azért adta hozzá a „Z” -t, mert belefáradt a sorozatba, és remélte, hogy hamarosan befejezi. A mangaipar azonban nem így működik.
Korában a „Sárkánygömb” a legnépszerűbb sorozatok közé tartozott Japánban, és ez segítette a „Shonen Jump” folyóirat forgalmát az egészséges 6 milliós tartományba terjeszteni, így Toriyama katonázott, szerkesztői és olvasói ösztönözték, 1995-ig. Ekkor végül lezárta a sorozatot. A manga alapján készült anime a következő évben véget ért.
vár rouge medve
Amikor a manga eljutott az Egyesült Államokba, az emberek jobban ismerték a „Dragon Ball Z” animét, így a licencadó a Viz Media szinte két különböző sorozatként kezelte: A vállalat kiadta az első 16 kötetet (plusz a 17. kötet néhány fejezete). mint „Dragon Ball”, a többi pedig „Dragon Ball Z” néven. A későbbi kiadásokban Viz visszatért a „Dragon Ball” -ra a teljes 42 kötetes sorozat számára.
Amíg Toriyama fáradozott, az 1980-as és 1990-es években az anime folyamatosan népszerűbbé vált Észak-Amerikában. Az egyik legkorábbi anime, a „Speed Racer” 1967-ben került az amerikai televízióba, de nem reklámozták japán rajzfilmként. Épp ellenkezőleg, a műsort szinkronizálták, a történetet átírták és a karaktereket átnevezték, így japán eredetének nyoma sem maradt.
A szindikátorok az elkövetkező években egyre inkább a japán animáció felé kezdtek fordulni, de eltartott egy ideig, mire a forrásanyag tiszteletet szerzett. A „Robotech” -t, amelyet 1985-ben indított el az amerikai televízió, három különböző sorozatból zúzták össze, és egyáltalán nem fordították le. A Harmony Gold producer átírta a forgatókönyvet, hogy megfeleljen a karakterek szájmozgásának.
A Harmony Gold volt az első engedélyező, aki elhozta a „Dragon Ball” -t az angolul beszélő közönségnek, bár ennek szinte minden nyoma eltűnt. A Viz „Animerica” magazinjának 2000-es cikke szerint a Harmony Gold valamikor az 1980-as években a „Sárkánygömb” legalább öt epizódját szinkronizálta. A szinkronok, amelyeket néhány tesztpiacon sugároztak, megváltoztatták a karakterek nevét: Goku 'Zero' lett, Bulma 'Lena', Karin pedig 'Whiskers the Wonder Cat' lett. A válasz „gyönge volt”, és a Harmony Gold elejtette, és továbbment, és csak egy „elveszett szinkron” és egy „Dragon Ball” film pletykái maradtak hátra, amelyek két másik film hegesztésével készültek. (A filmből néhány hangrészlet hallható ez a Dragon Ball Z rajongói oldal .)
fekete keddi ár
Telt az idő, és az amerikai anime és manga rajongás lassan nőtt. 'Japán autó- és videokamerák exportőrjeként elért sikerei ellenére zene, filmek, televíziós műsorok és könyvek - néhány kivételtől eltekintve - külföldön nem nagyon értékesek.' Andrew Pollock, a New York Times írója 1995-ben intonált - bár megjegyezte, hogy a „Mighty Morphin Power Rangers” TV-ben elért sikerével és a tehetséges, de akkor még kevéssé ismert filmrendező, Hayao Miyazaki munkája iránt érdeklődő legutóbbi villogásokkal a japán animáció kezd végigsöpörni a világon, és nemzet első nagy popkultúra-exportja. ” Valójában egy új tévéműsor éppen akkor kezdődött a héten - a neve „Sailor Moon”.
Ennek ellenére az amerikai anime színtér 1996-ban éppen kezdett kialakulni. 'Ez még mindig nagyon hiányos volt' - mondta Jason Thompson, a manga szerkesztője és tudós, aki a 'Sárkánygömb' manga egy részét szerkesztette. - A tévében vagy a videoboltokban szinte semmi sem volt. A középiskolai és főiskolai anime klubok videókat néztek össze, amelyek közül néhány teljesen lefordítatlan, mások amatőr felirattal (rajongói klubok). A jobb sarkú rajongók nyers vagy feliratos animéket nézhetnek meg olyan prémium kábelcsatornákon, mint a Nippon Golden Network, amely a 90-es évek elején sugározta a „Dragonball” -t és a „Dragon Ball Z” -t.
newcastle vérfarkas sör
Goku először 1995-ben került be a mainstreambe, amikor az amerikai Funimation licencadó szinkronizált és szerkesztett verziót kínált az első futtatású szindikáláshoz. Az alacsony besorolás miatt 13 epizód után lemondták.
A Funimation azonban engedélyezte a „Dragon Ball Z” licencet is, és az első epizódot 1996. szeptember 13-án sugározta az amerikai tévé, ismét az első futtatásban. A „Dragon Ball” -hoz hasonlóan erősen szerkesztették: a Funimation a „Dragon Ball Z” -et 67 eredeti epizódról 53-ra csökkentette amerikai fogyasztás céljából. Ennek a műsornak azonban jobban sikerült, és két évadig futott, mielőtt különféle okok miatt törölték volna, többek között a szindikátorok érdeklődésének hiánya miatt.
- Nem csodálom, hogy a Sárkánygömbnek nem sikerült jól - mondta Thompson. 'Ez egy nehéz eladás, mert ötvözi a nagyon' gyerekes 'megjelenést és érzékenységet a felnőtt emberek humorával Kame-Sen'nin stb., amelyeket az amerikai kiadásokban cenzúrázni kellett, furcsa réseket hagyva a történetben. Másrészt a „Dragon Ball Z” alapvetően egy serdülő szuperhős-történet, amely harcművészetekkel és tudományos fantasztikumokkal rendelkezik, amelyek mind olyan dolgok voltak, amelyek már népszerűek az Egyesült Államokban, csak korábban nem voltak ilyen módon kombinálva. Ezenkívül a „Dragon Ball Z” -nek, mint a „Sailor Moon” (és ebben az esetben a „Robotech”), folytonos történetek formátuma volt, ami akkoriban meglehetősen szokatlan volt az Egyesült Államok gyermek / YA televíziójában. Inkább befektet a történetbe, amikor zajlik a sztenderdek és a beépítés, ellentétben az akkori nyugati tévéműsorokkal, ahol minden 30 perces epizódot önállóan kellett írni.
Viz 1998-ban kezdte el kiadni a „Dragon Ball” és a „Dragon Ball Z” mangákat, először önálló fejezetekként, majd 2000-ben összegyűjtött kiadásokként. Ugyanebben az évben a Cartoon Network a Toonami blokk részeként elkezdte mutatni a „Dragon Ball Z” anime ismétléseit, ahol a sorozatot jobban fogadták. A Funimation új epizódokban folytatta a produkciót, ezúttal új hanggal és kevésbé cenzúrázva. Az új verzió 1999 és 2003 között került a Toonami-ra, az ismétlések 2008-ig folytatódtak. Jelenleg mind a „Dragon Ball”, mind a „Dragon Ball Z” képes streaming anime-ként tekinthetők meg a Funimation weboldal és a Huluban.
Thompson úgy érzi, hogy a „Dragon Ball Z” új utat nyitott azáltal, hogy fiatalabb közönséget hozott létre az animékben és a mangákban. 'A 90-es évek elején az anime és a manga ilyen' felnőtt férfit 'érzett' - mondta nekünk. A legismertebb címek olyan kemény tudományos-fantasztikus játékok voltak, mint a „Ghost in the Shell” és az „Akira”, vagy rosszabb esetben az „Urotsukidoji” stílusú X besorolású dolgok. Aztán megjelentek a „Sailor Moon” és a „Dragon Ball Z”, és bemutatták az anime és a manga trópusait - a karakterterveket, a sebességvonalakat, a cliffhanger történeteket - egy fiatal mainstream közönségnek, aki sokkal nagyobb anime régi fülkéjénél. Amikor néhány évvel később megjelent a „Pokémon” animációs sorozat, nem volt visszaút.
És van még más is. „A„ Dragon Ball Z ”esetében kifejezetten az erőszak határait feszegette, amelyeket egy„ gyerek ”sorozatban megmutathatott, és bemutatta ezt a nagyon zsigeri, nagyon eredeti szuperhős-erőfantáziát” - mondta Thompson. 'Először is, a shonen manga hangsúlyt fektet a fizikai edzésre és az önfejlesztésre - Gokunak meg kell munka érte! - amelyet szinte soha nem kaptál meg a nyugati szuperhősös képregényekben, ahol ha van valami, a hős általában az okosság, nem pedig a puszta bátorság és erőfeszítés miatt nyer. Másodsorban ott van az egész „legyőzött ellenségekből jó fiúk lesznek”, ami szintén új volt. Harmadszor, a karaktertervek izmosak, de nagyon rajzfilmesek, barátságosak és fiatalosak, ami igazi szakítás mondjuk „Superman” vagy „Az északi csillag ököl” „cizellált realizmusa” macsó-külsejétől. Negyedszer, egyetlen olyan nyugati szuperhős-képregény sem, amelyre gondolni tudnék, soha nem mutatott olyan karaktereket, akik csak rámutattak a dolgokra, vagy kezekkel intettek dolgokra, és felrobbantották őket. Ez egy szuper vonzó fantázia a gyerekek számára az agresszió kiváltására, és a show halála ellenére a szülőknek valószínűleg ez jobban tetszett, mint ha fegyvert színleltek volna.
- Alapvetően - folytatta - a „Dragon Ball Z” bevezette a shonen manga érzékenységét az Egyesült Államokba, ahogy a „Sailor Moon” bevezette a shojo mangát. Noha nyilvánvalóan nem előzik meg a szuperhősök népszerűségét, mindketten nagy szerepet játszottak a fiatalabb képregény- / manga-rajongók generációjának létrehozásában és az 1990-es évek közepén kialakult 'képregények komoly, ideges felnőtteknek szólnak' eloszlatásában. Mert még akkor is, ha egy „Dragon Ball Z” rajongó ragaszkodik ahhoz, hogy a „Dragon Ball Z” mennyire komoly, vagány és drámai van drámai!), megnézi ezeket a karakterterveket, és nem tud nem mosolyogni.
d & d 5e legnagyobb sebzés
